aztán meg egész reggel száguldottak a gondolataim miközben lemostam a teraszt

most meg persze alig akarnak eszembe jutni

a lényeg az, hogy tegnap voltunk vacsin és minden kellemesen zajlott, amíg nem terelődött a munkára a szó

és A kiakadt én meg voltam akkora barom és ahelyett, hogy szépen elvonultam volna a sarokba játszani a gyerekekkel, beszálltam és szembehelyezkedtem, katasztrofális eredménnyel

az elmúlt héten úgy ahogy ratifikált békénk szilánkjaira hullott szét, a cserepek meg a talpamba és a hátamba fúródtak

reggel azzal keltem fel, hogy befogom a szám és soha többet ebben az életben semmilyen helyzetben nem adok tanácsot a munkájával kapcsolatban, nem fogom kifejteni a véleményemet, és nem  fogok még gondolatot sem alkotni ebben a témában

úgy 10 éve tettem egy hasonló fogadalmat, mikor szex után (akkor sokadszorra) úgy mászott le rólam, hogy azt mondta, hogy: "ezt akkor oszd be két hétre"  akkor én megfogadtam, hogy soha nem fogom kérni, hogy legyen szex

és tudom, hogy normális nő az első alkalommal felállt volna és elmegy haza, mondjuk örökre, de én nem vagyok normális, nagyon nem

és akkor most eljutottam az aktuális témámhoz, mert hogy meg kell fogalmaznom magamnak meg a terapeutámnak, hogy mi a célom ezzel az egész kezeléssel, ez a házim holnapra

és tudom hogy szeretnék normális lenni

de azt sem tudom, hogy milyen az, és hogy van-e egyáltalán lehetőségem arra, hogy azzá váljak

A azt mondja, hogy nyomasztó számára, hogy azt kommunikálom, hogy azért szeretném rendbe hozni a párkapcsolatunkat, mert a gyerekeinknek jobb egy működő, kétszülős családban felnőnie, mint egy nem működőben (olyanban, mint az övé) vagy elvált szülők frontvonalai között a senkiföldjén élni és folyamatosan a taposóaknákra ügyelni (ez a helyzet az enyém), szóval úgy gondolja, és különben jogosan, hogy nem a gyerekekért, hanem magunkért kell ezt a kapcsolatot megoldanunk

mert, hogy mi ezt a kapcsolatot elcsesztük

igazából én csesztem el

éppen csak azt nem tudhatja meg soha, hogy miért, és ez egy rettenetesen szemét és inkorrekt dolog volt tőlem, de meg kellett lépnem, bele kellett kapaszkodnom abba a szalmaszálba, amit az Ő megjelenése jelentett abban az időszakban az életemben, mert ha nem teszem meg akkor, minden drámai felhang nélkül állíthatom, hogy már nem élnék