aztán meg egész reggel száguldottak a gondolataim miközben lemostam a teraszt
most meg persze alig akarnak eszembe jutni
a lényeg az, hogy tegnap voltunk vacsin és minden kellemesen zajlott, amíg nem terelődött a munkára a szó
és A kiakadt én meg voltam akkora barom és ahelyett, hogy szépen elvonultam volna a sarokba játszani a gyerekekkel, beszálltam és szembehelyezkedtem, katasztrofális eredménnyel
az elmúlt héten úgy ahogy ratifikált békénk szilánkjaira hullott szét, a cserepek meg a talpamba és a hátamba fúródtak
reggel azzal keltem fel, hogy befogom a szám és soha többet ebben az életben semmilyen helyzetben nem adok tanácsot a munkájával kapcsolatban, nem fogom kifejteni a véleményemet, és nem fogok még gondolatot sem alkotni ebben a témában
úgy 10 éve tettem egy hasonló fogadalmat, mikor szex után (akkor sokadszorra) úgy mászott le rólam, hogy azt mondta, hogy: "ezt akkor oszd be két hétre" akkor én megfogadtam, hogy soha nem fogom kérni, hogy legyen szex
és tudom, hogy normális nő az első alkalommal felállt volna és elmegy haza, mondjuk örökre, de én nem vagyok normális, nagyon nem
és akkor most eljutottam az aktuális témámhoz, mert hogy meg kell fogalmaznom magamnak meg a terapeutámnak, hogy mi a célom ezzel az egész kezeléssel, ez a házim holnapra
és tudom hogy szeretnék normális lenni
de azt sem tudom, hogy milyen az, és hogy van-e egyáltalán lehetőségem arra, hogy azzá váljak
A azt mondja, hogy nyomasztó számára, hogy azt kommunikálom, hogy azért szeretném rendbe hozni a párkapcsolatunkat, mert a gyerekeinknek jobb egy működő, kétszülős családban felnőnie, mint egy nem működőben (olyanban, mint az övé) vagy elvált szülők frontvonalai között a senkiföldjén élni és folyamatosan a taposóaknákra ügyelni (ez a helyzet az enyém), szóval úgy gondolja, és különben jogosan, hogy nem a gyerekekért, hanem magunkért kell ezt a kapcsolatot megoldanunk
mert, hogy mi ezt a kapcsolatot elcsesztük
igazából én csesztem el
éppen csak azt nem tudhatja meg soha, hogy miért, és ez egy rettenetesen szemét és inkorrekt dolog volt tőlem, de meg kellett lépnem, bele kellett kapaszkodnom abba a szalmaszálba, amit az Ő megjelenése jelentett abban az időszakban az életemben, mert ha nem teszem meg akkor, minden drámai felhang nélkül állíthatom, hogy már nem élnék