Kedves Naplóm!
Kezdem úgy érezni, hogy teljesen és tökéletesen megbolondultam és ennek vannak egészen nyilvánvaló jelei is.
De kezdjük az elején tegnap úgy délután egy órára rendeztem a soraimat, rendbe raktam a kiscsaj által szétszedett lakást és ebédet is csináltam, karfiol levest A kedvencét. Közben ezerszer elbőgtem magam még szerencse, hogy a kiscsaj bevette, hogy megütöttem magam és ezért sírok olyan sokat. Közben megbeszéltem a pszichológussal, hogy elmegyek hozzá, a város másik végébe és kapok bach-virágcseppeket a pánikrohamra, amit elkezdhetek szedni és talán megóv attól, hogy végzetes hülyeséget tegyek. Ami azt illeti elképesztő mennyiségű marhaságon vettem már végig magam az olyan pozitív végkifejletektől, hogy képesek leszünk megoldani a gondjainkat és együtt felnevelni a gyerekeinket, az olyan idiotizmusosokig, hogy kirúgatom a csajt, hogy nem csak a jó oldalát kapja a dolognak............csakhogy ezzel semmit nem érek el, a karma itt is működik és minden hatásnak megvan az ellenhatása
csak és kizárólag azért, mert valaki ellenállhatatlanul vonz és olyan érzésem van mint mikor a szívem a testemen kívül dobog, még nem fogom a férjemet, a gyerekeim apját elhagyni, inkább megpróbálom visszaédesgetni a szívem, vagy elfelejteni, hogy valaha is volt
Közben meg érzem, hogy szenved és őrlődik és elképesztően magas a vérnyomása, lehet nemsokára gyógyszeres kezelésre lesz szüksége és ő a gyerekeim apja azért, hogy mellettem maradjon túl magas ár egy szívroham vagy egy agyvérzés
most nagyon magányosnak érzem magam és most megértettem anyámat is, aki ugyan ebben a helyzetben bejött a szobámba - én akkor 11 voltam -, és elmondta, hogy kapott egy levelet apám szeretőjének a férjétől, amiben az állt, hogy apám megkérte a tőle a felesége kezét....Isztambulban voltunk, akkor hat hónapja, senkit nem ismert, nem voltak barátai, hova is fordulhatott volna? éppen csak az a baj, hogy én ott hirtelen felnőttem, mit Aljosa a Karamazov testvérekben, csak ő emlékeim szerint már majdnem 18 volt
én se tudom senkivel megbeszélni, hogy mit érzek csak a pszichológussal, és tegnap sokáig beszélgettünk A-val is csak az a baj, hogy nála végkép nem merek nyílt lapokkal játszani elvégre nem tudhatom, hogy melyik mondatom lehet olyan hatással rá, hogy fogja magát és örökre kimegy az ajtón, ha tudnám most nem tartanánk itt, de most még nem beszélhetek a szüleimmel, a barátaimmal, a rokonaimmal, hiszen mi a fenét fogok csinálni, ha a végén mégsem válás lesz a dologból? fogadom a szánakozó tekinteteket? a hogy végül mégis visszakullogott hozzád? az ilyen közjátékokat a legritkább esetben követi mindent felejtő megbocsátás.........
és közben meg emészt a féltékenység, ami pedig cseppet sem sajátom, tehát nem is nagyon értem....
ahogy azt se értettem, hogy a hajnali egyig tartó beszélgetésünk után A miért akart szeretkezni velem? mi mozgatja felém, miközben a másikat szereti? mit akar bizonyítani, amikor sokadszorra kijelentette, hogy soha nem volt belém szerelmes? hogy lehet ezt a két dolgot kettéválasztani egy párkapcsolatban? én most már így gondolom, sajnos nagyon szerelmes voltam belé az első évben, bálványoztam és rajongtam érte és enélkül az érzelem nélkül biztosan nem bírtam volna ki a természetét, persze azt hazudtam, hogy nem, én se szerettem őt soha, de csak azért mert abban a játszmában, amit most játszunk, nem a legjobb kiindulási állapot a totál lúzer szint.....
a másik ami rohadtul szar az az, hogy folyamatosan a lányról beszél, azt már mondtam, hogy megmutatta a képeit, retinámba égett a mosolya, de egyre háromdimenziósabbá válik a képe azáltal, hogy részleteket idéz a beszélgetéseikből és leírja a mozgását, szex után megemlíti, hogy akkor most mi lesz a szegény szerelmes E-vel ááááááááááááááááááááááááááááááá
a szegény szerelmes E az én virtuális valóságomban kutyák által darabokra szaggatva fekszik egy sötét mocsaras erdő mélyén, a véres testrészei süllyednek a nedves talajba, és soha senki még a maradványaira se bukkan rá, csak majd több ezer év múlva egy régészcsoport, de a kevés tárgyi emlék miatt ők se tartják túl nagy jelentőségűnek a leletet.
